A leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma, BABITS MIHÁLY: AZ EURÓPAI IRODALOM TÖRTÉNETE

a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma

a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma

Nem egyszerűen az egyes nemzetek irodalmainak összességét. Azoknak a története elolvasható külön-külön. Nem szándékom lajstromba írni őket.

A világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette, és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak. Csakhogy akkor még nem hívták "világirodalomnak", hanem jelző nélkül, pusztán csak "irodalomnak". Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráit illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve.

Kapcsolódó cikkek

Kivált, amint az ébredő nemzeti eszme is erősítette önállósodásuk tudatát és büszkeségét. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden kapcsolatot a világirodalommal megszakítottak volna. Nemcsak saját nemzeti talajukból táplálkoztak, hanem világirodalmi áramlatokból is. Hisz a fának sem elég a föld nedveiből szívott erő: szüksége van az esőre is, melyet az ég szelei hoznak. Ezek az esők végigvonulnak Európán, mindenütt üdítve és termékenyítve. Viszont a nemzeti irodalmak is táplálják a világirodalmat.

Egy-egy sejtjükkel újra és újra belekapcsolódnak a nagy vérkeringésbe. A legkisebb, legistenhátamögöttibb nép is szülhet olykor egy-egy "világirodalmi nagyságot".

S aztán a "világirodalom" a nemzeti irodalmak közegén át nyilatkozik. Bennük válik láthatóvá, mint a szél a hullámzó erdőkben. Erdő nem egy van: de egy a szél.

Tartalomjegyzék

Ez nem volt mindég így. A világirodalomnak hosszú évszázadokon át külön közege volt, külön nyelve, a latin. Ezen futott a főáram, az egyes nemzeti nyelvek irodalmai sokáig csak szerény, föld alatti életet éltek. A latin pedig csak jogutódja gazdagabb nénjének, a görögnek, mely hatalmas, régi korszakok folyamán szintén az irodalmi világnyelv szerepét töltötte be.

Az irodalom körébe tartozik ugyanakkor az íratlan irodalom is, azaz egy-egy nép ősköltészete, a későbbi korok népköltészet e, amely a zenéhez, énekszóhoz kötötte a maga szövegének állandóságát.

Így született ez a mi modern, soknyelvű "világirodalmunk": egy egynyelvű irodalomból, egy halott nyelv irodalmából. A latin meghalt, de a gazdag örökséget, már életében s gyengülése idején, fokozatosan átvették s továbbgazdagították leánynyelvei, akikhez néhány unokatestvér is csatlakozott. Sőt később egy-egy nem rokon is, mint a magyar.

a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma

Aki a világirodalom történetét írja: az ennek az örökségnek leltárát és számadásait veszi fel. A közöset keresi a sokfélében, az egységes szellemi folyamot nemzetileg széttagolt világunkban. Az egységes és egyetlen Irodalmat idézi, mint egy nagy élő szellemet, amely megszületett valaha Görögországban, s - továbbélve és gazdagodva a kereszténység világlelkében - nem halt meg akkor sem, mikor ez a lélek nemzetek szerint széthasadozni kezdett.

Legutóbbi cikkek

Árama átüt nemzetről nemzetre, hol itt, hol ott ragyog föl s lüktet tovább, s maig sem vesztette el egészen erejét s egységes lendületét. Meg kell azonban mondani, hogy napjainkban némileg gyengülni látszik, s elfúlni az egyes irodalmak fölszabadult burjánzása alatt.

A világirodalom történetírója mindenesetre szemben találja magát a modern irodalmak szellemével, melyek egyre inkább csak arra büszkék, amiben a közös áramtól különbözni, attól elszakadni tudnak. A világirodalomnak, mint egy hagyományos egységnek, képét megrajzolni egyáltalán nem modern feladat.

A kínai kultúra nemzetközi terjesztése címmel augusztus én most először rendezték meg a kínai és idegen-nyelvű könyvkiadás és fordítás fórumát Qingdaóban. Az Európából, Amerikából, Ázsiából és Afrikából érkezett több mint 30 neves külföldi sinológus és híres kínai író arra tett javaslatot és arról cserélt eszmét, hogyan lehetne előmozdítani a modern és kortárs kínai irodalom ügyét a nagyvilágban. A következőben erről hallhatják majd tudósítónk részletes beszámolóját. Három évvel ezelőtt jelent meg egy külföldi írás arról, hogy a kínai irodalom még mindig feszélyezve érzi magát külföldön. A mai modern kínai irodalomra mély hatást gyakorló Lu Xun és más híres kínai írók műveit alig ismerik a nagyvilágban.

Aki ma erre vállalkozik, tisztában kell lennie azzal, hogy törekvése konzervatív, sőt reakciós. Az európai hagyomány ereje egyre csökken, a nemzetek szellemi téren is ellenségek módján akarnak farkasszemet nézni, irodalmi kultúránk a fölbomlás tüneteit mutatja.

Világirodalom-történetet írni sohasem volt korszerűtlenebb. És sohasem volt aktuálisabb.

Szinnyei József, Váczy János, Zoltvány Irén, de az irodalomtudománynak ezek a tekintélyei már a tizenkilencedik század magyar tudománytörténetébe is bevésték a nevüket. A munka javarészét a huszadik században fiatalabb kortársaik vették át tőlük. A magyar tudományosságnak alig van még egy olyan ága, amely tehetségekben és eredményekben annyira gazdagon bontakozott volna ki, mint az irodalomtudomány.

Más szóval nem úgy fog "világirodalom-történetet" írni, ahogyan ma szokás. A tudománynak is divatjai vannak; de ő nem megy a divat után. Már az anyagát is másképp határolja körül. Hisz "világirodalom" az ő szemében lényegileg európai irodalmat jelent: azt az egységes irodalmi áramot, mely Homérosz óta máig átlüktet európai kultúránkon. Idegen, barbár és egzotikus irodalmak csak annyiban érdeklik, amennyiben ezt az áramot gazdagították, erősítették, vagy olykor némileg kitérítették útjából.

Ezek kívül esnek a "világirodalmon". Faji vagy törzsi irodalmak; mind egy-egy zárt társadalom és kultúra kincse, mely nem tud és nem is akar az egész világé lenni. Az európai, keresztény kultúra az egész világé. Legalább így van szánva. Minden léleknek kitárja kapuját, mint az Egyház. Mindez persze ma avult közhelynek hat. Az európai irodalom kezdi elveszíteni egységének és egyetemességének érzését.

Az irodalom mostohagyermekei – 10 világhírű író, akik utálták a saját regényüket

A modern irodalomszemlélet nagyon is hajlandó minden kultúrában csak faji vagy törzsi kifejezést látni. Naivságnak vélné, a sajátunkat jelentősebbre becsülni, mint az idegent.

Sőt kultúrcsömöre s fogyatékossági érzése bizonyos nosztalgiával néz a távolira, a barbárra. Ezeket egy sorba helyezi a magáéval. Egzotikus költők listáival, akiknek az európai olvasó többnyire még nevét sem hallotta, s műveiket még az irodalomtörténet írója is csak másodkézből ismerheti.

a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma

Nekem csöpp kedvem sincs olyasmiről írni, amit nem ismerek közvetlen átélésből, s ami nem érdekel, vagy legfeljebb valami néprajzi vagy történeti kíváncsiságból érdekel.

Az igazi világirodalom nem is lehet ilyen. Annak okvetlenül érdekelnie kell teljes egészében. Oly egész az, amihez mindenestől közünk van, mert a saját kultúránk, a saját irodalmi életünk is hozzátartozik, és nélküle meg sem érthető. Ez nem pontosan és terület szerint Európa irodalma. Nem is Európában született. Ki is árad, a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma világrészekbe, s ott tovább sarjadzik.

A homéroszi költészet ázsiai eredetű. Viszont az amerikai irodalom teljességgel az európainak sarja és folytatója. Vagy például Ausztrália költője, Gordon, nem képzelhető az angol Swinburne és Browning nélkül.

Híres színészek nagy szerepei a semmiből

Az az irodalmi áram, mely a "világirodalom" fogalmának megfelel, nem is lehet kötve egyetlen világrészhez. És mégis joggal nevezhetem "európai" irodalomnak. Amit európai szellemként ismerek, az ennek az irodalomnak szelleme. Az európai irodalom nem Európában született; de az európai kultúra ebből az irodalomból született. Ez a kultúra - ellentétben a keleti és egzotikus kultúrákkal - az egyéniség hatalmán alapul. Nagy teljesítményei egyének teljesítményei, akik gyakran idő és tér távolságain át egymásra hatva és egymást erősítve lázadtak a közszellem ellen.

Lázadásuk a közszellemet folyton kiemelte önmagából; s így lett az európai kultúra haladó és változó folyamat, melynek valóságos élettörténete van, belső dráma, lelki válságokkal. A keleti egzotikus kultúrák ellenben statikus, konzervatív szelleműek.

Emlékeik kollektív, gyakran névtelen alkotások, s nagy alakjaik nem a lázadók, hanem a megtestesítők és képviselők. Amit képviselnek, az egy zárt kollektivitás külön lelke. Minden látszat a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma az egyéni elv összeköti az emberiséget, a kollektív szellem szétválasztja. Az ember egyén. S a világirodalom az embernek mint embernek irodalma. Ez az elgondolás ismét ellentétbe állítja az igazi világirodalom történetíróját a mai tudományos divattal.

Japán irodalom

A modern irodalomelmélet az irodalomban is szociális jelenséget lát. A közösség élete érdekli, amelynek egyik életműködése éppen az irodalom. A korszerű tekintet előtt egyre kevésbé látszanak fontosaknak a nagy egyéniségek, a kimagasló alkotások.

Fontosabb az átlagíró, aki engedelmesebben fejezi ki a közösség átlaglelkét; fontosabb maga ez a közösség; fontosabb néha a publikum, mint az író, s az irodalmi élet, mint az irodalom. A nemzeti irodalmak történetében bizonnyal menthető ez a látásmód is. Európa nemzeti irodalmai kétféle szerepet töltenek be. Egyrészt a világirodalom haladó és változó folyamatába kapcsolódnak. Másrészt a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma nemzeti kollektivitás külön lelkét képviselik és őrzik.

Olykor e két irányzat küzdelme wow btc bot ki történetük gerincét; mint a magyarnál.

a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma

Aki egy nemzeti irodalom történetét írja, annak fontosabb lehet a nemzet, mint az irodalom. A világirodalom történetírójának azonban csak az irodalom a fontos. Ő túlszállt a nemzeteken.

Navigációs menü

Nem a "közösség lelkét" keresi az irodalomban. Azt keresi, ami minden közösség számára jelent valamit. Aminek értéke független helyétől. Valami abszolútat tár e relativista hajlamú kor elé: a szellem közös valutáját.

a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma

Az átlagirodalom nem érdekli: az időhöz s helyhez tapad. A nagy egyéniségek érdeklik, akik felelnek egymásnak, korokon és országokon át. A "világirodalom" arisztokrátikus fogalom: értékbeli kiválasztást jelent. Az igazi világirodalomhoz csak a legnagyobbak tartoznak. S az igazi világirodalom-történet ezeknek története.

A nagyoké, akik folytatják egymást századról századra, s kezet nyújtanak egymásnak a népek feje fölött. De maga az irodalom is az. Ki fogja ezt a fogalmat valaha pontosan meghatározni? Egy bizonyos: irodalom nem mindaz, amit valaha leírtak.

a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma

Még csak nem is minden, amit egyéb, praktikus cél nélkül, tisztán az olvasás gyönyörére, írtak. Sőt napról napra jobban érezzük, hogy egészen különválik az irodalomtól mindaz, aminek pusztán szórakoztatás a célja. Mintha ez is csak egy praktikus cél volna; s az irodalomnak semmi köze ilyen praktikus célokhoz. Céltalan hát? Nem okvetlen. Oktatás, szórakoztatás, tendencia, mind nagyon jól megfér az irodalommal; csakhogy nem szükséges és nem elégséges.

Az igazi cél talán a kifejezés: az írói oeuvre embert fejez ki, emberi attitűdöt a világgal szemben, vagy a világnak emberen átszűrt képét Vagy talán nem is a kifejezés, csak a szépség?

Magyar szerzők művei

Mint a zenész hangokból, a festő színekből: a költő szépet akar alkotni szavakból. De a szavak sem csak üres szavak. A szavak mögött asszociációk vannak, az asszociációkban élmények, az élményekben élet. Az író olyan művész, aki a saját életének anyagából dolgozik. A a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma ennek az anyagnak a gazdagságától is függ: szépség és kifejezés szinte egyet jelentenek. Ezért is arisztokrátikus fogalom az irodalomé.

  1. Irodalom – Wikipédia
  2. Hogyan lehet pénzt keresni a zónában
  3. AZ IRODALOMTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. | Magyar irodalomtörténet | Kézikönyvtár
  4. Japán irodalom – Wikipédia

Az emberi életek különböző gazdagságával, az emberekben élő világkép különböző jelentőségével kapcsolatos. Minden emberi élet és világkép egy-egy lehetséges állásfoglalás a világgal szemben, amelybe kivetett bennünket valamely ismeretlen erő; Robinson új meg új körülnézése a a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma. Ez az állásfoglalás, ez a lehetséges attitűd a kifejezéssel válik tudatossá.

Account Options

Mondják, az irodalom "kifejezi a nemzet lelkét". Igen, felfedezi és napvilágra hozza mindazt a különböző belső állásfoglalást, ami egy nemzet gyermekei számára lehetséges e világgal szemben. Nagy dolog ez: a nemzet ezzel lesz lassankint tudatos lény.

De még nagyobb s még ritkább egy-egy új a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma attitűd fölfedezése és kifejezése, mely a leghíresebb szerzők kereskedelmi irodalma egy kisebb közösség, hanem minden ember számára érvényes állásfoglalást tesz tudatossá a Mindenség előtt.

A világirodalom az emberiség tudatra ébredése. Új attitűd a világgal szemben ritka valami, s könnyen fullad a megszokásba. Néha a kifejezéssel születik, a költőben születik, s a költő századokra szuggerálja a tömegnek az új belső magatartást. Máskor mélyen él már a néplélekben, mire költő akad, aki kifejezné s tudatossá tenné.

Hasznosvélemények